Egy gyerekruhakészítő tapasztalatai

gyerek ruhák vásárlás: Gyerekruhák vásárlás/Egy gyerekruhakészítő kisiparos tapasztalatai.
Varrni kényszerből kezdtem, tanári fizetésem minimális volta miatt, amiből 2 fiamat, és 11 év után végre kiutalt, és fizetendő szövetkezeti lakásának eltartását kellett biztosítani (elváltan).
Először bedolgoztam éjszakánként, de később varrtam ajándék anyagból 2 kislányruhát.
A gyerekruhák vásárlása abban az időben 2 féle helyszínen történt: vagy az áruházakban (pl: Úttörő áruház), ahol a Május 1. ruhagyár sokezres ”tömegtermékként” előállított „uniformisát” lehetett venni, vagy butikokban egyedi, szinte művészi tervezésü, de nem mindig jó minőségü, és kicsit drágább ruhácskáit lehetett kapni.
Jómagam, a főállásom mellet megvarrt, saját tervezésü 2 ruhácskát egy butikba vittem el, a tulajdonos bizományba vette át, de már aznap hívott, hogy eladta, vigyek még.
Így kezdődött, és végül főállásu kisiparosként fejlődő tendenciával tartott egészen a rendszerváltásig.
A gyerekruhák vásárlása teljesen más volt 1990 előtt, és valamiért utána teljesen megváltozott.
Konkrétan a rendszerváltás után találkoztam olyan vásárlóval, aki a 3 éves gyerek „akaratát” érvényesítette az ésszerűséggel szemben.
Akkor már sokan a kínai és kg-os filléres piacokra jártak. Ott viszont pl: gyereknadrágként is a jeans fazont árúlták, ami köztudottan szűk fazon. Elmondanám, hogy egy kisgyereknek 1-5 éves koráig nincs dereka, kicsit pocisak, sokat mozognak, guggolnak stb.
Így kitaláltam egy olyan fazont a kertésznadrág mellett, aminek a derekában hátúl gumi volt, hogy ha eszik a gyerek, akkor se szorítsa a nadrág, valamint az ülepe is egészségesen méretezett volt, szemben a jeans szűk, „cső” fazonjával. Az elején 3 hajtás és svéd zseb volt, az akkor divatos matricákkal díszítve, és koptatottan. Mindezen túl a naci aljára belűlről színes vászon került, kb. 5 cm szélességben, visszahajtva, így praktikusan, a gyermek 2-3 évig nem tudta kinőni.
Nagyon vitték! Bedolgozó legjobb varrónőm 10 dupla méretben, szinte behúnyt szemmel varrta 5 évig. Kereskedők jöttek, vitték, még Sopronból is, ahonnan a bécsi kereskedő vitte tovább, és mint utóbb kiderűlt, magyar anyuka ott vásárolta meg a többszöréséért, valutáért. Pedig benne volt a készítő neve és magyar mivolta.
A gyerekruhák vásárlása terén, a rendszerváltás előtt a középréteg volt a legnagyobb vevőréteg. Szerették az egyedi, praktikus, izléses holmikat.
Utána viszont parancsszóra elkezdték pici gyereknek is a jeans fazont keresni, gondolom a kínai „divatcsinálás” hatására. Ebből kiszálltam. Úgy gondoltam, hogy nem fogok filléres anyagból, rossz minőségü és egészségtelen gyerekruhákat termelni, még akkor sem, ha a gyerekruhák vásárlása terén ilyen igény jelentkezett.
A gyerekruhák vásárlása ma ismét foglalkoztat 3 éves unokám révén. Azt látom, hogy a cipőt meg kell venni, és ha egészséges, akkor 17000.-Ft. A gyerekruhák is igen drágák, de azért anyagot még lehet elérhető áron is venni.
Így tehát, egyelőre az unokámnak tervezek és varrok. Elképzelhető, hogy a mai adózás mellett már vállalkozó nem leszek, régen se voltam, csak kisiparos, ami nagy külömbség. Pénzem nem volt, amivel vállalkozhattam volna, vagyis 1 gombostűvel indúltam, és a terhek is kiszámíthatóak voltak egy ideig. Pontosan 1990-ig.














Ennyi erről. Köszönet az olvasásért e gyerek ruhák vásárlás témáról.

Képek






Oldalak

    Gyakori keresés

    Új keresés

    Képek






    Oldalak

      Gyakori keresés

      Új keresés